More you might like
Lelki fajdalomba testileg belebetegedni.
“Kemény év volt, sok sírással, sok dühvel és mérhetetlenül sok csalódással.”— Leiner Laura - Késtél (Bexi-sorozat 1.)
A pillanat, mikor még bent se vagy a suliban, de már jönnél haza
t.
Lehet fura, de nem érdekel az aki normális. Nem szeretek a napomról, se a buszmenetrendről beszélgetni. Nem érdekel mi volt nálatok a kaja, és, hogy a vizet jobban szereted mint az üdítőt. Nem szeretem a klisés cukrászdát, és a parkot. Én sem vagyok egyszerű ember. Pedig annak tűnök. Lehet pont ezért, mert ezt a részem megpróbálom elrejteni, elfojtani magamban. Próbálok egy tipikus tininek tűnni, elvegyülni, semmivé lenni. Mert tudom, ha az emberek tudnák milyen vagyok félnének, megijednének. Szükségem van egy olyanra aki tudja milyen pánikroham közben küzdeni. Nap mint nap harcolni magaddal, és takargatni a hegeidet. Nem fél ha elmondom neki, hogy ölnék embert, és, hogyan úsznám meg. Hogy a legnagyobb káosz hozza nekem a teljes nyugalmat, és életveszélyben érzem magam biztonságban. Aki szaladgál velem a síneken éjjel, és várja a vonatot , ami amúgy sosem jön, egy üveg borral, beteg összeesküvés elméletekkel, és híres gyilkosságokkal. Nincs szükségem rá, hogy egésznap azt ecseteld, hogy szeretsz. Soha nem hittem a szavakba, inkább bizonyítsd! Ne csókolj meg mindenki előtt, mert nem rájuk tartozik!